A lila pléd átkarol, igazán kedves tőle, hiszen alig lát mostanság. A szobában félhomály van, derengés szűrődik be az ablakon, kezem szemem elé kapom, majd óvatosan megdörzsölöm. ( Anyu mondta egyszer, hogy ilyenkor oylan vagyok, mint egy macska mosakodás közben. Mások is…

Egy hideg szellő fut át a szobán, majd érinte a lila pléd alól előbújó karom kiszalad az ajtón. Feljebb úzom a plédet, a szemem még csukva van, csak nehezen pattannak fel a pillák. Ilyen állapotban az anyagi világ valamiféle messzi fogalomként tűnik elő, a szemhéjak mögött…

Pécsen lefelé szaladok a dombon, végigjárom, ahogy minden nap. Már kezdek belejönni, az elején valódi kihívás volt, ma már csak kicsit szaporább a lélegzetem, kimelegszem, jólesik. Lefelé már nem a szökőkút morajára figyelek, nem érzem a víz strandra emlékeztető illatát. A…

Csapódás jobbra-balra, hanyatlik, csuklik, mint Pécsen a  helyijárat, forog és nyikorog. Talán a kerekek zaja vagy a Punnany sarkall, kopog és pattog, a gondolat előre nyargal.   A szem záródik, a pupilla még mozog, szempilla verdes, majd a szemembe hull. Nyugtalan derengés,…

Bár a kezdeti félszMég a nevemen sokszor szólítTudom hogy ugranom kellBár még valami vissza-vissza fordítS így most már egészen jóMaradni volna még kedvemS nem segít a szóHogy lásd mi túlcsordult bennem