Tehát tényleg csak ülök, pizzát majszolok, a monitoron előttem a saját írásom, nem tudom mi lesz ebből, de benyomásnak megteszi. Ropogósra sült tészta, ízletes sajt és a sült paradicsom íze keveredik a számban, igazán kellemes, ha emberek lennének rájuk mondanák, hogy tényleg megtalálta zsák a foltját. A virgonc kukoricaszemek ide-oda szaladgálnak a fehér tányéron, szeretem a játékukat igazán, de zavarba ejtő, hogy milyen pimaszok...

A pizza joggal kérdezheti, mit tettem vele. Talán "félkarú óriássá tettem" levéve a szalámit. Ne haragudj biccentek egyet, de muszáj volt, neked így is jó, nekem pedig magamra is gondolnom kell. A szélek, mintha egér rágcsálta volna őket...fogaim nyoma rajzolódik ki rajtuk, igazán formás, csipkeminta (ugye tudod, te is pizza, ez idén nyáron mennyire divatos? ).

Talán nem haragszik rám a liszt, só, élesztő keverék, de magának köszönheti a bajt (miszerint, a pocakomban lelte végső nyughelyét) , olyan volt mint egy kész hölgy, vagy ízletes pasas, Felcicomázva oregánoval, bazsalikommal, igazi ízkavalkádot jelentett számomra. Még egyszer elnézést...

A helyzetet tovább gondolva, mert hát nem ragadhatunk le a pizzám gyászolásánál...lassan készülődnöm kéne, készülni a zene-bonára, hogy belefeledkezzem. Levetni az itthoni kényelmes, kék pamutsortot (szegényke...hű szolgálatott tett már) a fehér, virágos toppot és valami "trendire" váltani. Az ok sem kérdéses...mert jól érzem magam, ha néztek, ha rám mosolyogtok, kedvesen szóltok...És persze ott lesz az az énekes pasas is, azt hiszem életkorom ellenére megengedhetek magamnak egy kis gyermekies rajongást.

Ha eltekintünk attól a helyzettől, ahogy jelen pillanatban, még mindig ugyanabban a pozícióban ülve gépelem az irományt, akkor megfigyelhető (hú, sikerült úgy összehoznom, mint valami tudományos leírást) ,szóval megfigyelhető, hogy még mindig képtelen vagyok kontrollálni, egyes agyi tevékenységeimet, melyek főleg a limbikus rendszerem részei (bocsánat, aki nem szereti hasonlóan a biológiát, neki inkább úgy írnám le, hogy a mellkasomban dobogó, folyton csapongó, kütyüről van szó) na mármost, a kontrolálatlanság abból adódik, hogy léteznek pasik is a földön, jelenben egy pasira koncentrálódnék. Bár könnyű ezzel létezni, nem tagadom, majd talán abba is hagyom, ha abbahagytam a habcsók majszolást, a fáramászást és a plüssállattal (nevezzük nevén a jószágot Alf) való alvást is.

18:36. A órák mindig kizökkentenek, esélytelen, hogy ma már összeszedetten, igazi nőnek megfelelően összeszedjem a tartozékaim (táska, telefon, ipod, kattogó kütyü mellkasban, kalcium pezsgőtabletta és nem utolsó sorban a normális gondolataim).

Egy próbát viszont megér :)